Hogyan érzékeljük a színeket?
Szemünk hátsó felületén található a retina, ahol a fényérzékelés történik. A bejövő fénysugarakat (ingereket) a szemlencse fókuszálja a retinára. A retina érzékelősejtekből, receptorból áll: ezek a pálcikák és a csapok.
A színlátásban a csapoknak jut fontos szerep. Érzékenységük szerint három csoportja van: a hosszú, közepes és rövid típusú csapok a különböző hullámhosszú fényeket érzékelik jobban. Emiatt láthatunk színeket – a hosszú hullámhossz a piroshoz, a közepes hullámhossz a zöldhöz, és a rövid hullámhossz a kékhez közeli színekért felelős. Agyunk az érzékelt színeket az ismert tárgyakhoz köti, azaz értelmezi az érzékelt ingerületeket.*
Színrendszerek régen és ma
A színrendszerek létrehozását Isaac Newton alapozta meg: a fény színeit tanulmányozta, és azok törvényszerűségeit foglalta össze. A színeket kezdetben csak a megnevezésük azonosította: ásványi, állati, vagy növényi származékok szerint nevezték el. A festők által használt színezékek, festékek alapját három főszín alkotja: a vörös, a sárga és a kék. Ebből kiindulva, két-két fő szín összekeverésével másodlagos, azaz mellékszínek hozhatók létre, így határozható meg a narancssárga, a lila és a zöld szín. A fő- és a mellékszínek különböző arányú összekeverésével további árnyalatok hozhatók létre. Semleges színeknek nevezzük a fehér, a fekete és a szürke árnyalatait.
A díszítő festékek elnevezésén kívül, már a történelmi idők óta a színekhez különféle egyéb jelentéstartamokat rendelnek hozzá, amelyek mind hatnak arra, hogy ma mit tartunk harmonikusnak és arra is, hogy milyen színt választunk öltözékünkhöz és milyet ékszereinknek.
Erre pár példa:
Hippokratész gyógyító tevékenysége során az emberi vérmérséklet jellemzésére a színeket használta:
-
szangvinikus – vörös
-
kolerikus – sárga
-
melankólikus – fekete
-
flegmatikus – fehér
Az ókori kultúrákban gyakorta alkalmazták a következő színeket a négy természeti alapelem megjelölésére:
-
tűz – vörös
-
levegő – sárga
-
víz – kék
-
föld – zöld
A középkori címertanban pedig különböző pozitív erények jelentése tartamával ruházták fel a színeket.
-
bátorság – vörös
-
állhatatosság – narancs
-
tisztelet – sárga
-
termékenység – zöld
-
őszinteség – kék
-
méltóság – bíbor
Manapság leginkább a látható fény észlelése alapján meghatározott színeket szokás valamiféle rendszerbe helyezni. Erre több modell is létezik, a legtöbb egy-egy színkeréken vagy táblázatos formában ábrázolja a különböző árnyalatokat.
A színeknek mai korunkban is kiemelt jelentősége van a művészetekben, a formatervezésben, a divatban, sőt, egyes ipari ágazatokban is, ahol egységes színkódolásokat alkalmaznak.
Hétköznapi emberként, ha harmonikus vagy figyelemfelkeltőbb megjelenésre törekszünk, akkor tudatosan alkalmazhatjuk a színeket, például ékszereink, kiegészítőink színének megválasztásánál, vagy öltözékünk egyes darabjainak összeválogatásánál.
Amíg rögzülnek bennünk a főbb szabályok, egy ún. színkerék nevű eszköz lehet segítségünkre. Ezt akár az internetről is letölthetjük. Elsőre válasszunk egy 12 színt tartalmazó modellt: ez a leggyakoribb és a legegyszerűbb. Ez a színkerék a három alapszínből, a piros, a sárga és a kék árnyalataiból indul ki.
Az alapszínek a kör külső ívén találhatók, és közöttük, továbbra is a külső íven haladva, kapnak helyet az alapszínek keveréséből keletkező másodlagos színek (narancs, lila, zöld) és további, az alap- és a mellékszínek eltérő arányú keveréséből adódó köztes árnyalatok, ún. harmadlagos színek.
Színharmóniának vagy színsémának nevezzük azokat a színkombinációkat, amelyek beváltak és valóban harmonikus hatást keltenek. 15-féle ilyen színsémát különböztethetünk meg, melyek közül a legfontosabb három a következő:
-
A monokróm színharmónia – egyetlen alapszín és annak különböző árnyalatait (sötétebb és világosabb) jelenti. Ékköves ékszereknél különösen gyakran alkalmazott.
-
Az analóg színharmónia – három-öt, a színkeréken egymás mellett elhelyezkedő színt használ, melyben többnyire egy-három szín van jelen többségében. Itt egyik szín sem dominál igazán, hanem mind egymás mellett, egymást erősítve „dolgozik”, azaz ha visszafogottabb, de emellett színesebb megjelenést szeretnénk, bátran válasszuk ezt.
-
A komplementer, vagy kiegészítő színharmónia – két olyan színből áll, melyek a színkörön pontosan egymással szemben helyezkednek el, és ezáltal erősen kontrasztosok és figyelemfelkeltők. Érdemes a két szín arányával játszani, attól függően, milyen hatás elérése a célunk, mivel ha nem egyenlő arányban szerepelnek az ékszerünkben, akkor az egyik szépen kiemelheti a másikat.
Ha a fentebb leírtakhoz hozzávesszük a régebbről fennmaradt jelentés tartamokat, amiket a színeknek tulajdonítanak, akkor valóban személyhez, stílushoz, sőt akár hangulathoz passzoló ékszereket alkothatunk.
*Ez a színérzékelés nagyon leegyszerűsítve. E cikknek nem célja ennél mélyebb, tudományos magyarázatot adni.